Mikor és hogyan kezdődött az együttműködés a Kolibri és a Keresztúri között?

Már 2013-ban, az első lépéseknél ott voltunk. Ahogy elkezdődött a Keresztúri tejgyárban a termelés, az Elan Trió és a Kolibri volt az első két cég, amely elkezdte a termékeiket forgalmazni.

2013-ban még nem lehetett tudni, hogy mit és milyen minőségben tud ez a gyár gyártani. Nem volt rizikós beleállni a forgalmazásba?

Vállaltuk a rizikót. A Kolibrinál sosem volt kérdéses, hogy elsősorban a helyit forgalmazzuk.

Pakot Andorkó Levente a Kolibri üzletlánc kereskedelmi vezetője, egy személyben felel a beszerzésért és az eladásért is.

Elmondása szerint munkakörét nem övezik nagy titkok: dolgozni kell, és időnként ki kell bírni.

Ez jól hangzik. De igazából miért fontos a helyi forgalmazása?

Ha a helyit támogatjuk, akkor elsősorban saját magunkat támogatjuk. Nem kell szociológusnak lenni ahhoz, hogy lássuk, a fiatalok folyamatosan hagyják el Székelyföldet.

Annak, hogy mi negyven-ötvenesek elmenjünk, kicsi a valószínűsége, de ahhoz, hogy őket itthon tudjuk tartani, valamit ki kéne találni. És szerintem egy népnek az egyedüli vagyona a föld.

A Keresztúri meg egyértelműen a földhöz csatlakozik, lehetővé teszi, hogy a földhöz kapcsolódva valamit el lehessen adni, és abból meg lehessen élni. A Keresztúriban megvan annak az ígérete, hogy érdemes legyen itthon maradni. Hogy ez az ígéret mennyire képes valósággá válni, az a jövő zenéje.

A Keresztúri aránylag egy fiatal márka. Mennyire állja meg a helyét a többi tejterméket forgalmazó márka között?

Mi úgy látjuk, hogy elég gyorsan felzárkózott a piacon lévő konkurens márkák közé, legalábbis azon a piacon, ahol a Kolibri hangsúlyosan jelen van. Mi főleg falvakban forgalmazunk, kis boltokba. Itt a Keresztúri nem csak utolérte a konkurenseit, hanem sok esetben el is kerülte őket. A márka bizonyította, hogy képes helyet találni magának a polcokon.

Melyek a Keresztúrinak azok a tulajdonságai, amelyeknek köszönhetően aránylag rövid idő alatt képes volt ennyire megerősödni?

Elsősorban az, hogy eredeti anyagokból készül. Másrészt a Keresztúrinak van egy régi renoméja is azokból az időkből, amikor vajgyárként volt jelen az emberek tudatában. A régi gyárnak volt egy nagyon sajátos és különleges terméke, a vaj, amit a gyár újraindításakor igyekeztek nem elrontani. Ez a termék volt az, ami a múltat a jelennel képes volt összekötni.

A Keresztúri név is lendített a márkán, hiszen Székelykeresztúr itt van mellettünk, és lehet, hogy a barátaink, rokonaink ott dolgoznak, sőt az is lehet, hogy a nagytatánk tehenének a teje is benne van valamelyik termékben.

Ha a Keresztúri vezetősége tanácsért fordulna Önhöz, mit mondana nekik?

A legfontosabb, hogy megőrizzék a termékek eredeti jellegét. Magyarán, vegyszer minél kevesebb legyen benne. Az is egyértelmű, hogy nem lehet tisztán házi módszerekkel ipari termelést végezni, viszont amennyire lehetséges, meg kell őrizni a természetes jellegét.

Ha megnézzük, hogy mennyi gyenge minőségű termék ömlik be a tejpiacra, akkor talán jobban érthető, hogy mire gondolok. Vannak olyan márkák, amik nem a termékeik minőségével akarnak piacot építeni, hanem kihasználják, hogy az embereknek kevés a pénzük, és megvezetik őket. És ez iszonyatos.

Mi a Kolibrinál elvből nem forgalmazunk ilyen termékeket, és remélem, hogy semmi sem fog rákényszeríteni arra, hogy ezt megtegyük. Ha én nem akarom megenni, vagy a gyerekeimnek nem adnám oda, akkor nem is forgalmazom.

Ezért hangsúlyozom, hogy őrizzék meg a minőséget, a termék eredeti jellegét, és ezt a vásárlók hosszútávon meghálálják.

A minőséggel nem szabad játszani, a piac nagyon nehezen tolerálja a minőségbeli ingadozásokat. Ha valamelyik termék esetében, amit szerettünk, és folyamatosan fogyasztottunk, egyszer azt érezzük, hogy nem annyira finom, akkor adunk neki még egy esélyt, de harmadszor már nem valószínű, hogy levesszük a polcról. Mert haza kell vinni, és otthon az asszony morog, hogy ismét keserű a tejföl.

Hogyan tudna a Keresztúri a Kolibrinek segíteni abban, hogy még több terméket tudjon értékesíteni?

A Keresztúri nagy ereje abban van, hogy tudatosította – főleg a falun élő emberekkel –, hogy ha módjukban áll, akkor inkább vásárolják a közösen megtermelt tejből készített termékeket, hiszen ezzel egymást is, és önmagukat is erősítik, és ez közös érdek.

Közel kell menni a fogyasztóhoz, meg kell szólítani őket, és ha őszintén elmagyarázzuk, hogy miért közös érdek a Keresztúri termékek vásárlása és fogyasztása, akkor annál jobb és hatékonyabb marketing nem kell. És ezt a konkurencia biztos, hogy nem tudja leutánozni.

Mert mondhat bármit a konkurencia, ha a komámasszony vagy az unoka azt mondja, hogy Keresztúrit kell vennem, akkor azt fogok venni. És ha a komámasszony mondta, akkor még a minőségingadozást is jobban benyelem. Csak nem szabad vele visszaélni.